Költőtársam alighanem megorrolt rám, amiért versbe foglaltam a nevét… Történt, hogy a lív származású finn költő, Alberd Yollaka, miután fordításomban a legnagyobb finnugor nép irodalombarátai is olvashatták verseit, intenzív érdeklődést...

A dolog annyira kézenfekvő, mint egy bepólyázott csecsemő. Nem is értem, eleddig miként s mi módon kerülhette el becses figyelmemet. Mint szitával az esővíz, szinte annyira felfoghatatlan, hogy korábban miért nem hoztam nagyszerű összefüggésbe Tsúszó Sándor páratlan alakját és a pregnáns piréz mivoltot. Holott a legendás literátor és bohém gondolkodó, akit ma már joggal...

Nem, egyáltalán nem a kis Balázs volt az első. Vagy ha mégis, azt még nem úgy azonosítottam, mint verset, s végképp nem voltam kíváncsi arra, ki alkotta. Én is írhattam volna, nem olyan nagy dolog. Rímelgettem magam is, mint minden kisgyerek. És cseperedvén is folytattam: a lányoknál az iskolában egy időben divatba jött az emlékkönyv, abba illett a fiúknak valami szépet beleírni. Ambícióm annál túlmutatott, hogy valahonnan másolt zengő szavakat rójak ...

- Kérlek, ne kapcsold le a lámpát! - Lekapcsolom, te már nagyfiú vagy. - De tudod, hogy félek. - Nincs mitől. - De én félek. - Mitől? - A sötéttől. - A sötét még nem bántott senkit. - Akkor maradj velem. Ha itt vagy, nem félek. - Nem maradhatok. Dolgom van. Különben is nagyfiú… - De én félek egyedül a sötétben. - Nem leszel egyedül, tessék, ideteszem neked a Brumit. Ő majd vigyáz rád. - Benne nem bízhatok, amióta megerőszakoltam. ...

Egy kiadatlan könyvem története Alighanem az én könyvem volt az első, amelyet nem adott ki a Szépirodalmi Kiadó. Pedig már az előleget is felvettem (25 ezer forint 1991-ben!). Pedig képversek is voltak benne, amelyeket a szerkesztőnőm "igen sikeresek"-nek ítélt. Pedig válogatás lett volna az 1990-ig írt...

Helyeslő hümmögések közepette olvastam a hírt a HVG-Online-on: egy bankár 100 Picasso-grafikát ajándékozott a British Museumnak. Értesülésemet rögvest...

- Nyisd ki. - Nem nyitom. - Én vagyok az, nyisd ki. - Nem nyithatom. - Ne csináld ezt, mondom, hogy én vagyok. - Akkor se nyithatom. - Hoztam enni neked, be kell engedned. - Nem tehetem. - Én már nem haragszom rád. Nyisd ki az ajtót. - Nem nyithatom. - De hát miért? - Nem érem el a zárat. - Hogyhogy nem? - Túl rövid láncot tettél a nyakamra. tovább »

- Add ide a kést. - Milyen kést? - Amit a kezedben tartasz. - Az nem kés, hanem olajág. - Akkor add ide az olajágat. - Nem adom. - Miért? - Mert akkor nálad lesz a kés. tovább »

Semmis szám, hamis mód Mivel a november 13-át a magyar nyelv napjává tévő országgyűlési határozat egyebek mellett kilátásba helyezi, hogy a  kormány a külhoni civil közösségeket is bevonja a nyelv "korszerű továbbfejlesztését" célzó "intézkedési tervbe",...

ÉLETÉHSÉG BESZÉLGETÉS BALLA D. KÁROLLYAL TEJMOZI CÍMŰ ÚJ KÖNYVÉRŐL Barnás Márton Balla D. Károly napló- és regényíróval, szerkesztővel, a kárpátaljai magyar irodalom jeles képviselőjével új könyvéről, az írás keletkezéséről, a regényírás lehetetlenségéről, valamint életünket meghatározó szeretetjátszmáinkról beszélgetünk. Regényt írni tényleg lehetetlen? Ha a regényt olyanfajta irodalmi testnek...