2010. 11. 30.
A macska körbefeküdte a lyukat, átölte a semmit, körbejelölte vörhenyes bundájával, elhatárolta testével a valamitől, olyan élesen és olyan magától értetődően, hogy amikor Oresztész belépett a szobába…
2010. 11. 29.
Éppen akkor lépett a szobába, amikorra a csapból nem sokkal azelőtt frissen eresztett hideg víz elvesztette kellemét, s a kristálypohár belső üvegfalát már ellepték az apró buborékok. Nem volt szomjas…
2010. 11. 27.
Amíg teáját cukrozta, azalatt a mellette heverő könyv lapjai közé befészkelődött egy csinos menyét, érzékeny orrát kidugta a lapok közül, és ahogy beleszimatolt a levegőbe, Oresztész biztos lett abban…
2010. 11. 26.
– Hogy vagy? A kérdés szokatlanul tompának, színtelennek hatott az amúgy visszhangos szobában, amely máskor minden kiejtett szót, halk sikolyt vagy sóhajtást hosszan dédelgetett, végiggörgette a cs…
2010. 11. 25.
A fiatal császár, röviddel trónra kerülése után elhatározta, bölcs uralkodója lesz népének. Úgy vélte, a bölcsesség megszerzéséhez először is azt kell megtudnia, mi az élet értelme. Egybe is hívta a b…
2010. 11. 24.
Újabb aforizmáimmal úgy bánok, mint Rossini az áriáival: hanyatt fekve, dúdolva, nagy pocakjára tett kottapapíron komponált, és amikor betört a huzat a szobába, elvitte a kész áriákkal telerótt lapoka…
2010. 11. 23.
2000-es naplójegyzeteim tanusága szerint az év szeptemberétől rendelkezik a Vár u. 8. internethozzáféréssel, novemberre pedig az akkor 15 éves Kolos fiammal elkészítettük a (tudtommal) legelső kárp…
2010. 11. 22.
Minden mindennel összekeveredett bennem. Úgy érzem magam, mintha árnyék lennék, mint akinek nincs önálló létezése, csak követni tud, csak utánozni. Mintha valaki más lenne én, és én ennek a valaki más…
2010. 11. 21.
Ötvenedik születésnapomon virtuális öngyilkosságot követtem el, kisvártatva írói válságom is bekövetkezett. Úgy tűnt, mégsem leszek a legaktívabb posztumusz író. Nem ment sem a novella, sem a vers, ha…
2010. 11. 20.
Halkan lép a kockaköveken, nehogy felkeltse a gyanút. Hogy nem is ő lépked itt, valaki más oson titkos célja felé. Egy bűzös lépcsőházon át a nincs is padlásszobába. Ahol megteheti végre. Ahol hozzálá…
2010. 11. 18.
Felhajtotta a gallérját, mintha fázna. Mintha nyakába hullana a hó vagy a présház felől kerekedő kis forgószél hordana port az inge alá. Pedig dehogy. Az szeptemberi ég sárgás felhői, ahogy még vis…
2010. 11. 17.
Ki és mikor érvényesített engem erre az életre, amelyről úgyszólván semmit sem tudok? Amelynek nem ismerem rejtett csapdáit, így minduntalan foglyul ejtenek a magam választotta helyzetek, hogy aztán m…
1 2
