2011. 08. 09.
Hívó végtelen
Balla D. Károly
Hívó végtelen
Az idő vájta mélyedéseken
elsiklik már a bölcs tekintet messze,
ahol a kéklő térerőbe veszve
magaslanak a zord elméletek.
Itt szendereg a jámbor, s az lesz veszte,
mikor megérez hívó végtelent,
mert álmaiban immár megjelent,
hogy béklyó nélkül futni eleresztve
már visszatérni nem fog pásztorához.
Hát inkább titkos szenvedélynek áldoz,
ahol kísért sok élveteg kis vétek,
a szándékok hol mindig elvetélnek,
ott járja végső táncát szikrát szítva,
majd megpihen – de mintha célt gyanítna…
elsiklik már a bölcs tekintet messze,
ahol a kéklő térerőbe veszve
magaslanak a zord elméletek.
Itt szendereg a jámbor, s az lesz veszte,
mikor megérez hívó végtelent,
mert álmaiban immár megjelent,
hogy béklyó nélkül futni eleresztve
már visszatérni nem fog pásztorához.
Hát inkább titkos szenvedélynek áldoz,
ahol kísért sok élveteg kis vétek,
a szándékok hol mindig elvetélnek,
ott járja végső táncát szikrát szítva,
majd megpihen – de mintha célt gyanítna…