– Mit gondol az írók politikai szerepvállalásáról?
– Kerülendőnek tartom. A politikai szerep igen távol esik az íróitól, úgy vélem, e kettőnek nem lehet egyszerre egyformán jól megfelelni – akkor sem, ha példák hosszú sorával meg lehetne kísérelni az ellenkező állítás bizonygatását is. A magam részéről úgy vélem, a politikai életben való közvetlen és folyamatos résztvétel olyan készségek és hajlamok meglétét igényli (és ha hiányoznak, olyanokat alakít ki), amelyek nem egyeztethetők össze konfliktusmentesen a művészember szabadságigényével, megkockáztatom: erkölcsi eszményeivel sem. Ez azonban nem jelenti azt, hogy írók vagy más művészek ne alkothatnának véleményt akár a legkonkrétabb politikai kérdésekben is, ne tarthatnának igényt arra, hogy a közvéleményt vagy magát a politikát befolyásoló gondolataikat nyilvánosságra hozzák. Ám ezt íróként, és nem politikusként kell tenniük. Fogalmazhatnék úgy is, hogy a politizáló író számomra elfogadható, a politikus író pedig annál kevésbé, minél jobban beépül ő maga a politika hatalmi struktúrájába.
Ideális esetben, egy stabil demokratikus társadalmi berendezkedés körülményei között, azt hiszem, semmi szükség nincsen arra, hogy az írók politikai szerepet vállaljanak. Mivel azonban térségünkben az ilyen mai napig hiánycikknek számít…
És még valami: azért az sem mindegy, hogy a konkrét politikai szerep méltó-e egy íróhoz, avagy teljességgel méltatlan.