2023-ban Alberd Yollaka megjelent
A Facebookon tűnt fel közel tíz évnyi rejtőzködés után. Akkorra már a mesterséges intelligenciák is ismerték. Kissé sutácska megfogalmazásuk egyike:
Alberd Yollaka egy költő, aki a lív nyelv és kultúra megőrzéséért küzd. A lív nyelv egy finnugor nyelv, amelyet a Lettország és Észtország közötti partvidéken élő lív nép beszél. A lív nyelv és kultúra veszélyeztetett, mivel a lív népesség csökken, és a lív nyelvet beszélők száma is folyamatosan csökken. Alberd Yollaka verseiben gyakran használ természeti képeket, ritmikus nyelvezetet és szimbolikus utalásokat. A költészet mellett Alberd Yollaka foglalkozik a lív nyelv oktatásával, kutatásával és népszerűsítésével is. Ő az egyik alapítója a Lívia Egyesületnek, amely a lív nyelv és kultúra megőrzését és fejlesztését tűzte ki célul. Alberd Yollaka tehát egy olyan szakterületen működik, amely a lív nyelv és kultúra értékeinek megismertetésére és megóvására irányul.
Az eredeti poszt tartalma:
Amikor Yollaka megorrolt
Költőtársam alighanem megorrolt rám, amiért versbe foglaltam a nevét… Történt, hogy a lív származású finn költő, Alberd Yollaka, miután fordításomban a legnagyobb finnugor nép irodalombarátai is olvashatták verseit, intenzív érdeklődést kezdett mutatni a számára korábban kevéssé ismert magyar kultúra iránt. Érdekes módon előbb a magyar zenéhez közelített. Ekkor állapította meg szellemesen, hogy ha egy muzsikáról első hallásra nem tudja eldönteni, hogy vajon Brams Magyar táncai vagy Liszt Magyar rapszódiái szólnak-e, akkor az a zeneszám nagy valószínűséggel Monti Csárdása.
A főként felszínes jegyeket viselő "nagyon magyaros hangzások" után azonban jóval mélyebbre ásott. Megismerkedett Bartók világával, el is mélyedt néhány művében. A Concerto többszöri meghallgatása után például az lett a határozott véleménye, hogy a mű felépítése grammatikai struktúrákat követ. Illetve hát – fejtegette tovább – maguk a nyelvi szerkezetek voltaképp agyunk belső konstrukciójának a leképeződései, így végső soron a magyar nyelv és a bartóki muzsika azonos töröl fakad: emberi és nemzeti mivoltunk legmélyebb lényegéből.
A zenei kitérő után Yollaka még tett kis kirándulást a XX. század elejének magyar festészetében, Bortnyik Sándort azonnal kinevezte legnagyobb kedvencének, majd visszatért nyelvünk alaposabb elsajátításához. Ma már csaknem folyékonyan olvassa Arany balladáit és saját bevallása szerint nagyon sajnálja, hogy a keleti nyelvekben való elmerülése helyett nem ennek a rokonnyelvnek a szépségeivel ismerkedett meg alaposabban. Merthogy a magyarban sokkal erősebb misztikus jelleget érez, mint például a bengáliban, amely utóbbinak pedig épp spirituális voltát bizonygatta doktori értekezésében. A magyar nyelv transzcendens dimenziókat nyit meg, beszélőjét kiemeli a hétköznapiságból, talán ezért is alkalmasabb arra, hogy poétikai tartalmakat jelenítsünk meg általa, mint, mondjuk, politikai realitásokat – állítja teljes határozottsággal.
Meglátásait hosszan és tudományosan fejtegető, nehezen emészthető hipotéziseket sorakoztató levelére írt válaszomban az alábbi szóviccet engedtem meg magamnak:
Ma írt nekem Yollaka,
ettől lettem jóllakva.
A finn kolléga alighanem megorrolt emiatt. Kicsit bosszúsan megjegyezte, hogy más ajkú ismerősei rendszeresen viccet csinálnak a nevéből, minden nyelvben akad olyan szó, amellyé torzítva az ő "értelmetlen" neve jelentést kap. Orosz barátai például kivétel nélkül Karácsonyfácskának becézik és így használják nevét: Альберт Йолка.
Olvasd ezeket is: A maradó | Félig fényből félhomályba | A mentség
A költőről röviden és hosszabban: