Balla D. Károly
A homlokodra (volt már fényesebb)
kiül a bamba jóslat. Sorsnak hála,
hogy elkerül a kények kéjhalála
– a mámor-hinta nem forog veled.
Csak fojtott vágy és lomha kényszerek
– lám, ennyi lett a kínálatod mára.
Sóváran nézel mások homlokára
és józan elméd halkan elmereng,
hogy mért maradtál le a révületről
s kaptál-e bármit méltatlan cserébe
– hiába kérnéd bárkitől is számon.
A hit, akár egy részeg bábu, feldől –
és nem tudatja senki azt, hogy vége,
mert főcím után elszakadt az álom.