2011. 07. 04.
Menyegző
Balla D. Károly
Menyegző
A kívánságok lassú nyákjain
ereszkedik a jóslat mind alább,
petéit rakja: gömbölyű halált –
s hiteknek tépi védőburkait.
Körötte romlott kecs és ferde szín
türemkedik a baldachinon át,
a tüll remeg, ha rázza potrohát,
mikor a ifjú párra rákacsint.
Hiába minden vágy és jókívánat,
maga a kérés hozza meg a bajt.
Az asztalfőn már ott trónol bánat
s az ősi bűnért küldöncöt szalajt,
hogy érveit ne hagyja el az ég
s kikeljenek majd mind a kis peték.
petéit rakja: gömbölyű halált –
s hiteknek tépi védőburkait.
Körötte romlott kecs és ferde szín
türemkedik a baldachinon át,
a tüll remeg, ha rázza potrohát,
mikor a ifjú párra rákacsint.
Hiába minden vágy és jókívánat,
maga a kérés hozza meg a bajt.
Az asztalfőn már ott trónol bánat
s az ősi bűnért küldöncöt szalajt,
hogy érveit ne hagyja el az ég
s kikeljenek majd mind a kis peték.