2010. 12. 07.
Kő és árnyék
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Balla D. Károly

Kő és árnyék

Az önmagába visszahullt időn 
most vérzik át a súlyos esti pára,

s akár a kő, ha árnyékára dől,
úgy ferdül el a téridő aránya.

Halottak teste lakja be a mélyet,
miattuk tér le útjáról a Hold,
kibomlanak az égre varrt szegélyek,
– előjöhet, ki eddig bujdokolt.

Karámba tér meg így az űzött állat,
ha kinn az éjben szörnyű bűnt hagyott,
kis bűzös vackot készít el magának
– az őse mind ilyenben haldokolt.

És ismétlődik minden egyre s újra,
a fák mögött már ott kísért a múlt,
és meghasad a roppant égi bura,
mert lenn egy kő az árnyékára hullt.
Kulcsszavak: vers, bdk

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés