Becsületes nevem BéDéKá (bdk), de az irodalomban Balla D. Károly néven bujkálok. Ungváron születtem és élek, így ungparty vagyok. Szülővárosomban lettem érett és folytattam egyetemi tanulmányokat, közben voltam laboráns, majd évekig tankönyvkiadói korrektorként és szerkesztőként éltem mások hibáiból. 1989-től szabadon úszom, ha nem is mindig árral szemben.

1973-tól publikálok. Verseim, novelláim, esszéim, publicisztikai írásaim, műfordításaim, színpadi műveim és regényeim 20-nál több alig hozzáférhető önálló könyvben jelentek meg.

Személyiségem határait az Ungon kívül számos környezeti ártalom mossa (úgy mint állam, többségi nacionalizmus, szakmai féltékenység, dilettantizmus és provincializmus), ezek ellen nagyrészt írással (és kisebb részt olvasással) védekezem. Szép kilátásom van. Ennél szebb csak a belátásom.

Kudarcaim sorából raktam össze sikertörténetemet. Annyi hendikepet gyűjtöttem össze, hogy mára páholyból nézhetem a világot.

Ha csodabogár nem is, legszebb hal a nyúlpiacon feltétlenül vagyok. Bő húsz éven át a kárpátaljai magyar irodalom kibontakoztatásán (eredménytelenül) fáradozva elsőként alapítottam folyóiratot, kiadót, alapítványt, díjat, könyvvásárt, irodalmi szalont – majd sikerrel kilovagoltam Perzsiából. Amit megtartottam, az mára csupán tobzódó jelenlétem a virtuális világban, plusz a feleségemmel megosztott termékeny és intenzív alkotói magány.

Virtuális öngyilkosságom óta én vagyok a legaktívabb posztumusz író (nemkülönben Első Piréz, magányblogger és nyugdíjas manzárdőr).

Digitálok, nem tehetek másként.

---

---

A Prae portálon posztolva prépost lettem: a PraePost irodalmi elő- és utóközlő segédblogom.  A legfőbb webhelyemnek tekintett komplex blogom és számos más oldalam kiegészítésének szánom, a magam teremtette kis virtuális világ (egyik) irodalmi leágazásának.

---

A blogban közölt szövegek szerző jogvédelem alatt állnak, újraközlésük csak engedélyem megkérésével jogszerű.

---