Kő és árnyék
Balla D. Károly Kő és árnyék Az önmagába visszahullt időn most vérzik át a súlyos esti pára, s akár a kő, ha árnyékára dől, úgy ferdül el a téridő aránya. Halottak teste lakja be a mély…
Oresztész és a próbafülke
Belépett és gyorsan behúzta maga mögött a súlyos függönyt. Előbb a világítást kellett volna…, gondolta, miközben a csaknem teljes sötétségben kitapogatta a villanykapcsolót. Az éles fény egyenesen a s…
Oresztész és a szökőkút
Előbb a hangot hallotta meg, a magát paskoló víz önfeledt zenéjét, s csak aztán, amikor a félhomályos sikátorból kilépett a napsütötte térre, akkor láthatta, hogyan hullnak alá a magasba lövellt vízos…
Oresztész és a pincér
A pincér az asztalon hagyta a borravalót, s ettől Oresztésznek az az érzése támadt, mintha mégsem lett volna elég jó ez az ebéd, vagy ha mégis, akkor a kiszolgálásnak lehetett valami híja, pedig egy p…
Oresztész és a fiatal juhar
A lány belépett a parkba és elvegyült fák között, mintha ő is egy lenne közülük. A gesztenyéket, platánokat és hársakat nem lepte meg a hozzájuk hasonlatos lény megjelenése, fiatal jávornak vagy égern…
Oresztész és az indiánok
A kisváros barokk főterén kolumbiai utcai zenészek álltak karéjban. Párafelhőt eregetve fútták a metsző hidegben többszólamú hatalmas pánsípjaikat, gőzölgött a fejük a díszeik alatt, gőzölögtek a hang…
1   2 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés