Balla D. Károly
2011. 08. 15.
Célkeresztben
Balla D. Károly

Célkeresztben

Majd megpihen… de mintha célt gyanítna,
elindul még a régi vesztőhelyre,
mert tudja, hogy a hűs vasakba verve
– ahogy a súlyos könyvben meg van írva –

találhat rá a fényes arcú szentre,
s hol csillapulhat elhagyottak kínja,
ott döglegyekkel szörnyű harcát vívja
e forró nyárban, állva célkeresztbe,

hogy eltalálja átkok lándzsavége,
szívébe álljon ólomnehezék,
s mezítelen a vért is vértnek vélje.

Mint ember-hörgés, dörren meg az ég,
és mintha Ő fogódzna karjaidba:
eredve átfog százezernyi inda.
Kulcsszavak: vers, bdk, szonett

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés