Balla D. Károly
2011. 07. 29.
Merítkezés
Balla D. Károly

Merítkezés

Elömlik lassan, terebélyesen
a forró nyár ott kint, ahol a sík
egész terekből tört teret hasít,
és jámbort nem vonz immár fénye sem.

Más nem tér meg, csak életunt, akit
ma nem becéz már senki: „édesem”,
hát átevez a nincs veszély-eken,
habos hitekben megmerítkezik,

hogy üdvözüljön gyorsan, mihamar –
de nem lobbanhat lombbá bús avar…
A mennyek földre hullnak véresen

és régi bűnök kéje ráfelel:
„A lét vize már nem fakadhat fel
az idő vájta mélyedéseken.”
Kulcsszavak: vers, bdk, szonett

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés