Balla D. Károly

És Ákos apja akkor megpihent,
akár ha várna csak egy intő jelre,
hogy tudja, merre jár a tűnő képzelet.
Akit egy emlék vonzott régi helyre
vagy dolga volt itt, épp erre ment –
mikor a busz az állomásra érkezett.

Csak megpihent, de arca rezdült,
változott, akár ott fenn a fellegek.
És látszott, hogy benne minden eldőlt,
már elhagyta a messzi végtelent –
mikor a busz az állomásra érkezett.

Előtte súlyos tárgyak árnya ingott
– nincsen út, amely még innen elvezet.
Hunyorgott, a fényre bandzsalított –
mikor a busz az állomásra érkezett.

Tudta ő, hogy nincsen pénze jegyre.
Mégis, mennyi? – ilyesmit kérdezett,
mikor a busz az állomásra érkezett.

És várt tovább az intő jelre,
mikor a busz az állomásra érkezett.
 

Mikor a busz az állomásra érkezett.