Balla D. Károly
2010. 11. 24.
Mint Rossini az áriáival
Újabb aforizmáimmal úgy bánok, mint Rossini az áriáival: hanyatt fekve, dúdolva, nagy pocakjára tett kottapapíron komponált, és amikor betört a huzat a szobába, elvitte a kész áriákkal telerótt lapokat; őkelme meg lusta volt összeszedni őket, inkább alkotott újakat. Nos, egy ideje bűnös kényelmességben én meg „egyenesen bele az internetbe” írom a „C-dul”-oknak nevezett, elmésnek, szellemesnek szánt egymondatos megállapításaimat, ezek megjelennek különböző közösségi oldalakon és saját blogjaimban – de egy ideje már nincsenek összeszedve egyetlen kéziratfájlban (mint az első 300). A webszél fúdossa virtuális céduláimat szerteszét. No, hát most utánakaptam néhánynak, hogy legalább itt együtt legyenek az újabban elkövetettek. Íme egy csokor:
 

A kettős mércénél csak egy valami veszélyesebb: ha mindent egyformának mérsz.

Fiatalon átugrottam az akadályt, középkorúan megkerültem, öregen leülök a tövében.

A textil anyagszerű, a textus anyagtalan, de a szövési hibák mindkettőn azonnal meglátszanak.

Egyesek megvilágosodása inkább elsötétedésnek tűnik.

Amiért egy kijelentés kétértelmű, még előfordulhat, hogy mindkét jelentése értelmetlen.

A középszer a nagy dolgokat méltatlanul eljelentékteleníti, a kicsiket pedig érdemtelenül felmagasztalja.

A halogatás voltaképp a szorgalom kifinomult, intellektuális megnyilvánulása.

Szeretnék az alteregóm lenni.

A nagy célokat maguk elé tűzők sokszor annak is örülnek utóbb, hogy sikerült megkapaszkodniuk az ugródeszkában.

Ugyan szavakkal szólok, de nem vagyok szószóló.

Kifelé menet egészen másnak látszik az, amiről befelé jövet szereztünk ismereteket.

Nem panaszkodom. Elég a látványom.

Elmélet és gyakorlat: valószínűségelmélet-professzor még soha nem nyert a lottón.

Az élet voltaképp nem más, mint a halál statisztikai hibája.

Rossz üzlet: csömörrel fizetni rajongásunkért.

Talaját vesztett ember könnyebbsége: többé nem kell a lába elé néznie.

Jó esetben a halál gondolata megelőzi a gondolat halálát.

Quasimodo szerint a harang rossz tanácsadó.

Precíz ember a hanyagságait is értő odafigyeléssel követi el.

A legnagyobb anakronizmus: két lábon járni, de négy lábon gondolkodni.

Világnézeti kompromisszum: Isten hozta létre az Ősrobbanást.

Nem ismerkedem idegenekkel, mondta az ember a delphoi jósda feliratát olvasva.

Mindig jókat derülök a borúlátásomon.

A megbocsátás egyben könyörtelenség is: örökre szólóan emlékeztet a megbocsátott bűnre.

Minden megdicsőülésben van valami szégyenteljes.

Képességeink révén képtelenségekre is képesek vagyunk.

A sötétség nagyon fényérzékeny.

A termékeny gondolat mindig sokágú útkereszteződésben áll, szemben az egyirányú utcák meddő igazságaival.

Eufemizmus: életútnak nevezni a halálhoz vezető utat.

 
Kulcsszavak: c-dul, bdk, aforizma

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés