Ki és mikor érvényesített engem erre az életre, amelyről úgyszólván semmit sem tudok? Amelynek nem ismerem rejtett csapdáit, így minduntalan foglyul ejtenek a magam választotta helyzetek, hogy aztán meggyűlöljem nemcsak a helyzeteket és nemcsak a magam választásait, hanem azt a valakit is, aki választott, aki én vagyok – és mégsem én, mert a döntés pillanatában mintha kiesnék a magam személyiségéből, s ha nem érzem teljesen magamnak azt, aki dönt, hogyan érezhetném sajátomnak magát a döntést, miként fogadhatnám el következményeit. Így jutok egyre süppedékesebb talajra, így tévedek el, így veszek oda.

Nem, engem nem készítettek fel erre az életre, nem láttak el a megfelelő munícióval, nem látom a jó megoldásokat, nem ismerek igazi távlatokat, járható kiutat, nem érzékelem a rejtőzködő veszélyt, nem olvastam a forgatókönyvet, nem találtam meg a kellő paragrafust, nincs mentelmi jogom, diplomata útlevelem, titkos bankszámlám, golyóálló mellényem, páncélautóm, mentőcsónakom, biztonsági övem, önvédelmi fegyverem, alvilági kapcsolatom, nem oltottak be a fertőzések ellen, nem nyílik az ejtőernyőm, nem kaptam kiképzést, nincs túlélőcsomagom, oxigénpalackom, nem ültettek méregkapszulát a fogamba, nem, nem vagyok felkészítve erre az egészre, ide-oda sodródó szerencsétlen fickó vagyok, aki elvesztette a fonalat, aki megfeneklett a zátonyon, akinek nincsenek kilátásai, mert kibillent meg sem talált helyzetéből, aláhullott a semmibe, beszippantotta a fekete lyuk és visszaköhögte a nirvána ide, a valótlan idő és a képtelen tér kereszteződésébe, ahonnan már nem találhat vissza a biztonság rég szétfoszlott burkába.