Balla D. Károly
2010. 11. 17.
Nem vagyok felkészítve
Ki és mikor érvényesített engem erre az életre, amelyről úgyszólván semmit sem tudok? Amelynek nem ismerem rejtett csapdáit, így minduntalan foglyul ejtenek a magam választotta helyzetek, hogy aztán meggyűlöljem nemcsak a helyzeteket és nemcsak a magam választásait, hanem azt a valakit is, aki választott, aki én vagyok – és mégsem én, mert a döntés pillanatában mintha kiesnék a magam személyiségéből, s ha nem érzem teljesen magamnak azt, aki dönt, hogyan érezhetném sajátomnak magát a döntést, miként fogadhatnám el következményeit. Így jutok egyre süppedékesebb talajra, így tévedek el, így veszek oda.

Nem, engem nem készítettek fel erre az életre, nem láttak el a megfelelő munícióval, nem látom a jó megoldásokat, nem ismerek igazi távlatokat, járható kiutat, nem érzékelem a rejtőzködő veszélyt, nem olvastam a forgatókönyvet, nem találtam meg a kellő paragrafust, nincs mentelmi jogom, diplomata útlevelem, titkos bankszámlám, golyóálló mellényem, páncélautóm, mentőcsónakom, biztonsági övem, önvédelmi fegyverem, alvilági kapcsolatom, nem oltottak be a fertőzések ellen, nem nyílik az ejtőernyőm, nem kaptam kiképzést, nincs túlélőcsomagom, oxigénpalackom, nem ültettek méregkapszulát a fogamba, nem, nem vagyok felkészítve erre az egészre, ide-oda sodródó szerencsétlen fickó vagyok, aki elvesztette a fonalat, aki megfeneklett a zátonyon, akinek nincsenek kilátásai, mert kibillent meg sem talált helyzetéből, aláhullott a semmibe, beszippantotta a fekete lyuk és visszaköhögte a nirvána ide, a valótlan idő és a képtelen tér kereszteződésébe, ahonnan már nem találhat vissza a biztonság rég szétfoszlott burkába.
Kulcsszavak: bdk, fragment

bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés